Tavaly szeptemberben még remegő szívvel indultam első iskolanapomra egy kozmetikus képzőbe. Évnyitó! Húsz éve nem mondhattam ki e bűvös szót, s lám így negyven felé már nagyon jóleső érzések kerítettek hatalmukba. Mindig is ez volt szívem titkos vágya, s most, amikor már minden lehetséges, el is végzem!
Esti képzés -latolgattam- heti két iskola+ egy fél nap gyakorlat – még be tudom szorítani a munkám közé. Mellesleg fodrászként dolgozom húsz éve, és ezt csak amolyan kiegészítő tevékenységnek gondoltam, mert a mai világban nem árt több lábon állni, és ha már szolgáltat az ember, többféle munka tevékenységet elvégezni lehetőleg egy emberen.