esti suli 3

2010 augusztus 7. | Szerző: cickafarkfű

 Esti képzés keretén belül: 2 sulinap délután, 1 gyakszi. De mint utólag kiderült, összevontak bennünket a nappalisokkal, kiknek a maradék 3 napját teszi ki a gyakorlatban eltöltött idő. Jogosan háborodtunk fel, mi idősebbek. Hogyan is van ez?! És az első év végén kell megtudnom, hogy én tulajdonképpen nappali iskolába járok? Nem kevés pénzbe kerül ez nekem, így nem bírom, ha átvágják a fejemet. De már mindegy! Belecsöppentem, első évet kipipálhatom, már a felén túl vagyok. Szakma ismeret, Anyag (Kémia), Elektrokozmetika, Kommunikáció, Munkavédelem, Laborgyakorlat, Smink színesítette napjaimat. Nagy szerelmem, a Szakma, ez mindig lekötötte figyelmemet, a többi már nehezebb, rágósabb anyag. Az elektrokozmetika egy feltörekvő új tárgy, sok-sok hasznos ismerettel kiegészítve a klasszikus kozmetikát. Mondjuk, ez nagyon pénzigényes, és egy kezdő kozmetikusnak nemigen futja egy ultrahangon, gőzölőn, vión kívül sokkal többre. Én dolgoztam egyszerű kozmetikus mellett is, és pl egy kezelés után nem volt számottevő a különbség. Az “egyszerű eset” is csodaszép lett, a gépekkel kiegészített bőr sem produkált többet.

 Első évben szempillát, szemöldököt festettünk, gyantáztunk, és masszíroztunk. Kedvencem a masszázs, és egy igazi jó kozmetikai masszázst semmilyen gép nem helyettesíthet. A szakember első számú fegyvere a keze. Fontos, hogy jó, közepes erősségű nyomást gyakoroljunk a bőrre, persze ez is egyéni beállítottságtól függ. Nekem egy-egy masszázs után a következő visszajelzések “jöttek le”, jelezve, hogy jó volt: -a vendég elengedte fülét, farkát, -elaludt, felülvén, olyan lett, mintha benarkózott volna.

 A legkedvesebb esetem az volt, mikor szerelmem, már masszázs közben felvette az alvó pozíciót, mindenképpen oldalra akart fordulni. Visszagörgettem, de már hallottam a lélegzetén, hogy alszik. Egy pakolást feltéve, szemét vattakoronggal lefedve, már nem is zavartam. Jó egy órát pihent így, a massza az arcán már kérgesre száradt. Ébredés után szebb lett a bőre, feltöltődött, valósággal ragyogott, mert azért egy kis szundival jócskán besegített a természet is.

 No, ezek az apró kis örömök az életemben, mikor érzem, hogy fontos vagyok, megszépítem vendégeimet, kik elégedetten távoznak….

 Ezek az aprók, de mik a nagyok? Kíváncsi vagy kedves olvasó? nemsokára elárulom……

Esti suli 2

2010 augusztus 7. | Szerző: cickafarkfű

 Nagy hévvel vetettem bele magam a tanulásba, és a jegyek igazolták is szorgalmamat. Rendre gyűjtöttem az ötösöket. Valamiért mégsem tudtam maradéktalanul örülni ezeknek. És gondolataim legmélyén meg is volt a válasz, csak kicsit alább kellett ásnom. Hiába a rengeteg magolás, ha mégis bizonytalannak érzem magam a gyakorlatban. Pedig ez lenne a lényege! Én 20 éve végeztem, mint fodrász, de akkor a tanulás abból állt, hogy hétfőtől péntekig az üzletben robotoltunk, és be voltunk fogva segédmunkára, ami később természetesen szakmunkára cserélődött. Suliba kéthetente jártunk, egy-két napot. Ezzel szemben itt még gyakorlaton is sokszor körmölünk… Nem kérdőjelezem meg az elméleti tudást, mert ha ez nincs, régen rossz. De ez mégiscsak kézi munka, és ha nincs a kezemben mindez, hiába vágom fejből a szempilla rendeletet…

 Azért levizsgáztam, csak most taktikát váltottam.  Sok régi fodrászvendégemet mind “elcsábítom”, ezzel a szöveggel: “ne feledd, nem 20 éve vagyok kozmetikus, csak 1 éve tanuló… Mindegyik jót nevet, és hagyja magát, mert amiből már levizsgáztam, meg is tudom csinálni!

 Gyakorlat teszi a mestert. Ismétlés a tudás anyja. Két legfontosabb momentummá most ez vált életemben…..

Esti suli 1

2010 augusztus 6. | Szerző: cickafarkfű

   Tavaly szeptemberben még remegő szívvel indultam első iskolanapomra egy kozmetikus képzőbe. Évnyitó! Húsz éve nem mondhattam ki e bűvös szót, s lám így negyven felé már nagyon jóleső érzések kerítettek hatalmukba. Mindig is ez volt szívem titkos vágya, s most, amikor már minden lehetséges, el is végzem!

 Esti képzés -latolgattam- heti két iskola+ egy fél nap gyakorlat – még be tudom szorítani a munkám közé. Mellesleg fodrászként dolgozom húsz éve, és ezt csak amolyan kiegészítő tevékenységnek gondoltam, mert a mai világban nem árt több lábon állni, és ha már szolgáltat az ember, többféle munka tevékenységet elvégezni lehetőleg egy emberen.